Őszi jeles napok és világnapok a Katica csoportban

2005 tavaszán a Magyar Olvasástársaság felhívással fordult mindazokhoz, akiknek fontos a népmesék fennmaradása és a mesékben élő bölcsesség továbbhagyományozása, hogy csatlakozzon ahhoz a kezdeményezéshez, amely szerint szeptember 30. – Benedek Elek születésnapja – legyen a Népmese napja.

„Őseinktől kincsekkel teli tarisznyát kaptunk örökségbe, de mintha egyre gyakrabban tétlenül néznénk ennek háttérbe szorulását, elfelejtését. Vegyük birtokba, ismerjük meg, fényesítsük újra és adjuk tovább az eleinktők kapott, élethosszig érvényes, értékes, unokáink számára is feltétlenül megőrzendő, mesebeli kincseket

Napjainkban a népmesék a gyermekek mulattatására, nevelésére szolgálnak, de hajdanában a mesék pont a felnőtteknek szóltak, kezdetben inkább példázat, talány volt a jelentése. A kukoricafosztás, tollfosztás, és más közösségi események idején, s a hosszú téli beszélgetések alkalmával csak azok mondtak mesét, akik azt a legszebben, az adott közösség igényeinek legmegfelelőbb módon tudták megszólaltatni.

A mese jellemzője, hogy az önfeledt gyönyörködés örömét adja meg, elvezet a prózairodalom szeretetéhez, és eszköze a világ, a társadalom, az anyanyelv megismerésének. De éppen ennyire fontos, hogy a mese igazságos világot mutat be: a jó elnyeri jutalmát, a küzdelem nem hiábavaló. Ez bizony fontos, hogy képzeletben a gyermek megküzd a sárkánnyal és legyőzi. Lelkében megharcol a gonosszal és le is győzi. A mese valami nagyon szép dolog: mesés, meseszép, mesébe illő- a szavak a csodaszép, a hihetetlen, a váratlan szavak szinonimái. A mesemondás-mesehallgatás egyik jellemzője, hogy a hallgató a mesét a mesemondóval együtt élvezi.

A Katica csoportos nagylányok és nagyfiúk pedig élvezik a népmesék varázslatos világát. Kedves könyvük a 100 magyar népmese, de örömmel hallgatják Bajzák Mária válogatott népmeséit a világ minden tájáról is.

Október elsején az Idősek Világnapját ünnepeljük. Az Öregek Nemzetközi Napját az UNESCO vezette be 1991-ben. Ez az ünnep az idősekért van, róluk szól. Az idős embereket tisztelnünk kell. Tiszteletünk magában foglalja elfogadásukat, támogatásukat, szeretetüket és annak érzését, hogy értékeljük őket.

Igyekszünk odafigyelni idős társainkra, törekszünk egymás mélyebb megértésére, jobb megismerésére, hogy lássuk meg és keressük egymásban az értékeset, az elsajátításra, a követésre méltót. A fiatal nemzedék az elődök által megalkotott világba születik bele. Munkánkat az elődök eredményeire építve végezzük.

Életünk akkor tekinthető értékesnek, ha az idő előrehaladtával saját utódainknak értékesebb világot, példát tudunk átadni. Mindennapi munkánkhoz az elődök nyújtotta mintából meríthetünk hitet, erőt, bátorságot.

Szebbé és reménytelibbé teszik életünket. Sokat segítenek nekünk tapasztalataik átadásával, véleményük, bölcsességük megosztásával. Az idősek világnapja kiváló alkalom arra, hogy felülvizsgáljuk öregjeink irányába tanúsított, néha-néha bizony elmaradozó gondoskodásunkat. A mindennapi tennivalók mellett sajnos hajlamosak vagyunk arra, hogy elfeledkezzünk róla: törődéssel tartozunk az idősek felé. Pedig a figyelem kijárna minden nap, és nem is csak családi szinten. A jeles alkalom mindenesetre kiváló arra, hogy a régen halogatott dolgokat megtegyük szeretteinkért. Az is elég, ha megejtjük végre azt a régóta húzott-halasztott telefont a nagyszülők felé, vagy megkérdezzük a szomszéd idős nénit, kell-e valami a közértből. És ha már jól belejöttünk a gondoskodásba, máskor is megtehetjük, mert tényleg nem kell idősek napja ahhoz, hogy jobban odafigyeljünk rájuk.

,,A zene az életnek olyan szükséglete, mint a levegő.
Sokan csak akkor veszik észre, ha már nagyon hiányzik.” Kodály Zoltán

Az UNESCO Nemzetközi Tanácsa Yehudi Menuhin kezdeményezésre 1975-ben emelte október 1-ét a Zene Világnapja rangjára. Ez a nap a zeneművészet legnagyobb alakjaira emlékeztet. Segíti a különböző kultúrák zenéinek jobb megismerését.
A zene körülölel bennünket! Zenéje van a természetnek! A szél zúgása, eső kopogása, a madarak szárnysuhogása, az állatok hangjai, énekei és sorolhatnám. De zenéje van a tárgyaknak is! Akár a vonat zakatolása, az edények csörömpölése, az ajtó nyikorgása, vagy a poharak „csengetése”, de még a telefonunk billentyűzete is ad olyan hangokat, amit zenének nevezhetünk. Tehát megállapíthatjuk, életünket keresztül-kasul szövi a zene, a bölcsőtől a sírig. A zene, ami az ember legősibb kifejezési formája, eszköze, amely ősibb, mint a nyelv. Még írni se tudott az emberiség, amikor a hang és a szó hatalmába kerítette. Az ősember is zenélt a maga módján. A zene első megnyilvánulása az ember életében a nevetés és a sírás, majd különböző eszközöket használt a ritmus kifejezésére. Később már nemcsak a ritmushangszerek voltak jelen, hanem sípok és kezdetleges furulyák is. Így kezdődött a zene és a hangszerek fejlődése, ami napjainkig tart.

A Csodabogyó csoport két óvó nénije, Szandra néni és Zsóka néni látogatott el a világnapon csoportunkba, ahol gitár – és fuvola kíséret mellett énekelhettünk, zenélhettünk.

Október 4. az Állatok Világnapja, Assisi Szent Ferenc halálának napja, egyúttal emléknapja is. Ez a nap tisztelgés az állatok védőszentje, Assisi Szent Ferenc előtt, aki már a 13. század elején azt hirdette, hogy mindent szeretnünk kell, ami körülvesz minket, legyen az élő vagy élettelen. A nap célja felhívni a figyelmet a vadon élő állatok védelmére, a felelős háziállattartásra, az ember-állat együttélés szabályaira. Az állatok világnapjának alapelve, hogy az állatok boldogabbá teszik életünket, segítőtársként és barátként gazdagítják mindennapjainkat. Az ünnep célja, hogy az ember és állat közötti barátságot erősítse, valamint felhívja a figyelmet az együttélés fontosságára.

A Biblia alapján feldolgoztuk Noé bárkájának történetét. Assziszi Szent Ferenc életének bemutatása példa volt a gyermekek számára az állatokkal történő jó és helyes törekvések megvalósítására. Lehetőségünk volt ellátogatni Jákra, a Rácz Farmra, ahol az idén a háziállatok világának megtekintésén túl lehetőségünk volt lovas szekéren utaznunk is.

A gyermekek számára egy hihetetlen, varázslatos világ a régen kihalt dinoszauruszok világa. Kalandos utazást tettünk a múltba és képeskönyveken, kirakókon, társasjátékokon, építő –alkotó – és szerepjátékokon, vizuális tevékenységeken és kísérletezéseken keresztül ismertük meg (együtt) a növényevő és ragadozók dinók életét, világát.