Mindennapjaink és létezésünk ezernyi szállal kötődik a vízhez, amely nélkül elképzelhetetlen lenne a földi bioszféra léte.

A Víz világnapján érdemes végiggondolnunk, mit is jelent  számunkra az életet adó víz, jövőnk egyik legfontosabb záloga. Talán senki sem fogalmazta meg olyan lényegre törő módon az „elemi elem” életünkben betöltött fontosságát, mint a világhíres francia író, „A kis herceg” szerzője, Saint-Exupéry: „Víz!… Nem szükséges vagy az életben: maga vagy az élet!”

A jeles naphoz kapcsolódva a Katica csoportban a hét a földünk és Magyarország folyó – és állóvizeivel, vizes élővilágával, a halakkal való ismerkedés jegyében telt.

Tevékenységeink célja volt, hogy a gyermekek szerezzenek közvetlen tapasztalatokat a vízről, szerepéről és helyéről életünkben; térkép tanulmányozások, beszélgetések és játékok során ismerkedjenek meg országunk tavaival és folyóival, vizes élővilágával, azok „lakóival”. Mindez nagymértékben segítette a természethez való pozitív érzelmi viszony alakulását, a környezettudatos magatartást, és az emberi felelősség fontosságának megláttatását.   

Kiemelt feladatunknak tekintettük a teremtett világ szépségeire való rácsodálkozás elősegítését, a gondviselő Atya mindenhatóságának, szeretetének megértetése és az iránta való hála érzésének felébresztését. Fontos ráébreszteni a gyermekeket arra, hogy Istennek társai lehetünk mi emberek is a teremtésben, ha óvjuk, védjük, szépítjük és tiszteljük környezetünket.

Kísérleteztünk, ismerkedtünk a víz tulajdonságaival, felhasználhatóságával. Beszélgettünk a víz szerepéről életünkben, a víztakarékosság és a víz szennyezés elkerüléséről. Matematikai tapasztalatszerzések közben űrtartalmat mértünk, térképen és földgömbön a vizek és a szárazföldek arányát figyeltük meg. Gyűjtöttünk könyveket, képeket halakról, vízben élő állatokról. Laptopról idéztük föl családi emlékeinket a Tropicariumi látogatásokról, a Balatonról, a dunai hajózásokról. Elsétáltunk a közeli Perint patakhoz, ahol nagy örömünkre láttunk úszkálni apró halakat, ugyanakkor elszomorodva néztük a szennyeződéssel, szeméttel teleszórt partot, vizet.

A gyerekek lelkesen, meséltek horgászélményeikről is, illetve hosszasan fejtegették a horgászat fortélyait, a horgászbotok és csalik fontosságát, így nem hagyhattuk ki a közeli horgászbolt meglátogatását sem ahol nagy szakértelemmel vizslatták a horgászathoz szükséges felszereléseket.

Barkácsoltunk akváriumot, melyet gyűjtött kagylókkal, kavicsokkal, a csoportban fellelhető játékokkal és saját, hajtogatott és festett halakkal népesítettünk be. Közben beszélgettünk az akváriumok berendezéséről, tisztántartásáról is. Kormos István verses meséjéből megismerhettük a pici halacskát, az őt védő apahalat, és a támadó harcsát, a Duna és minden vizek urát. Anyanyelvi játékaink során szógyűjtő játékkal összegyűjtöttük a halfajtákat, beszéltünk halnyelven, barchobáztunk. Hullámoztunk, csónakáztunk, úsztunk mozgásos játékaink során; összegyűjtöttük énekes, dalos játékainkat és a nagy ho-ho-ho horgász zenéjét hallgatva elméláztunk a következő soron: „…A szív a víznek szalutál…”.

Egy fantasztikus, izgalmas, tartalmas, feledhetetlen élményekben és új tapasztalatokban gazdag hetet zártunk, melyről továbbá beszéljenek a képek.  

Horváth Katalin Tímea