Magyar vagyok, magyar; magyarnak születtem,
Magyar nótát dalolt a dajka felettem,
Magyarul tanított imádkozni anyám,
És szeretni téged, gyönyörű szép hazám!
Pósa Lajos

A magyar kultúra és néphagyomány értékformáló ereje napjainkban

Bátran kijelenthetjük, hogy a magyar kultúra és néphagyomány világszerte párját ritkítja, melynek értékformáló ereje többek között abban rejlik, hogy közös történelmen, tapasztalatokon, emlékeken alapul, és generációkon átívelve összeköti a közösséget.
Fontos, hogy kulturális örökségünk nem csupán a múltunkra emlékeztet, hanem sokkal inkább alappillére a jelenünknek, és a mindennapjainkat, ünnepeinket, nyelvünket, gondolkodásmódunkat alakítva előremutat az értékeket megtartó és fenntartó jövő tekintetében.

A magyarnak lenni életérzés sokrétű, hiszen egyszerre jelenti az anyanyelv, a kultúra és a közös történelmi sors megélését, a szülőföldhöz való kötődést. Ez a hovatartozás a Kárpát-medencei identitás megtartását, a hősök tiszteletét és a közösséghez való tartozást jelenti a világ bármely pontján. 
A magyar kultúra különösen sokrétegű, gazdag örökség. Egyszerre merít a történelem nagy korszakaiból és alkalmazkodik a modern kor viszontagságaihoz. Szól az emlékekről, az értékekről, szimbólumokról, és a közös gondolkodásmódról is.

Nagyon fontos, hogy gyermekeinknek lehetőséget biztosítsunk arra, hogy megismerhessék a magyar kultúrát, a néphagyományokat, az ünnepeket, a történelmi vonatkozásait, hogy milyen is volt régen az élet, természetesen mindezt az ő életkori sajátosságaikhoz, igényeikhez igazítva.
Mindig is nagy hangsúlyt fektettünk az óvodában arra, hogy az említett értékeket, történeteket, emlékeket megismertessük a gyermekekkel, és a kulturális élmények megélése közben kialakítsuk és megerősítsük a közösséghez tartozás érzését, a magyarságtudat büszke megélését.

Történt, hogy a Katica csoport gyermekei több héten keresztül színesíthették látásmódjukat, ismerhettek meg újabbnál újabb népmeséket – mondókákat – dalokat, szélesíthették tudásukat a magyar népi kultúra tekintetében tárgyakról – eszközökről, népviseleti ruhákról, és hallhattak történeteket különféle magyar hagyományokról, régi, elfeledett és máig is tartandó népszokásokról.
A közösségi lét megéléséhez ugyanakkor nem maradhatott el az sem, hogy családjainkat felkérve, bevonva együtt hoztunk létre egy kiállítást a magyar kulturális örökségeink bemutatásával. A kiállítás csakúgy, mint a kiállított értékek is hatalmas sikert aratott, amire a gyermekek és az arra járó felnőttek is rendszeresen rácsodálkoztak.

A családok és a gyermekek által gyűjtött különleges darabok (a teljesség igénye nélkül: régi teknő; tejes köcsög; mozsár, régi kávédaráló, vasaló, fakanál, agyag edények; kézzel varrott népi motívumos kendők, asztalterítők, kötény, szoknya, ruha; néptáncos cipők, stb.) önmagukban is óriási értéket képviselnek, ugyanakkor még nagyobb érzelmi jelentősége lehet akkor, ha gyermekeinket is megismertetjük velük, és megtanítjuk ezek igazi megbecsülésére, értékelésére. Rendkívül hálás vagyok azért, hogy ez a kiállítás létrejöhetett, ami nagyon jól példázza a közösségi összefogás erejét, és erősen megvilágítja a gyermekek számára is a követendő pozitív emberi lelkület és értékek követését.
Hiszem, hogy a múlt ismerete rendkívül erős alapot ad gyermekeink számára, és nagy fontossággal bír az egészséges értelmi és érzelmi fejlődésük alakításában; az értékek megismerése, megtartása és továbbápolása a jelen és a jövő tekintetében mindig prioritást kell, hogy élvezzen.

Pungor Julianna – Óvodapedagógus